Alvási apnoé

A hangos horkolás a legjellemzőbb figyelmeztető jel!
A hangos horkolást gyakran teszik vicc témájává, de valójában súlyos alvásfüggő légzészavar is okozhatja. A horkolás arra utal, hogy a garatban a levegő nem áramlik akadálytalanul. Az ezzel járó jellegzetes hang akkor jön létre, amikor a levegő átpréselődik ezen a leszűkült csatornán. Becslések szerint a felnőttek 10-30%-a horkol, de az esetek túlnyomó többségében a horkolásnak nincsenek komoly orvosi következményei, az ő esetükben a csendes, minden légvételnél egyformán jelentkező horkolás figyelhető meg. Azonban minden huszadik ember esetében komoly betegség fontos jele az éjszakánkénti igen hangos, szaggatott horkolás: ez az obstruktív (elzáródásos) alvás alatti légzéskimaradás, avagy ismertebb nevén az alvási apnoé.

Mi az alvási apnoé?
A garatot és a légutat nyitva tartó izmok napközben feszesek, és az egészséges alvó emberek esetében ez az izomfeszesség éjszaka csak kis mértékben csökken. Ez az ernyedt izomállapot a garat kismértékű szűküléséhez vezet, ami nem okoz problémát a legtöbb ember számára. Az alvási apnoéban szenvedő betegek esetében azonban ezek a garatot nyitva tartó izmok olyan nagymértékben ellazulnak, hogy a légzés nehézzé válik, olyan lesz, mintha egy puha, elázott szalmaszálon keresztül próbálnának levegőhöz jutni. Alvás közben a testünk épsége felett éberen őrködő agy érzékeli, hogy a légzés nehezen megy, ezért növeli a légzésre fordított izommunkát. Az erősebben áramló levegő azonban jobban összeszívja a már beszűkült garatot, amelynek levegő áteresztő képessége még tovább csökken. Így a fokozott igénybevétel mellett is a testünk számára szükséges oxigén szintje csökken a vérben, légszomj, azaz egy életet veszélyeztető stresszhelyzet alakul ki. A stresszhelyzetben megemelkedik a vérben az adrenalin hormon szintje, ami felgyorsítja a szívverést és az agyunk kénytelen lesz a mélyalvást felfüggesztve a testünk oxigénellátásának rendezésével foglalkozni. Az ilyenkor bekövetkező, tudatosan nem észlelt, úgynevezett mikro ébredés során az ellazult garatizom ismét megfeszül, és megnyílik a légút. A beteg a hosszas csend után nagy horkantások kíséretében végre levegőhöz jut, és néhány sikeres légvétel alatt a vér oxigénszintje ismét visszatér a normális értékre. A légvétel ereje ettől nyugalmi szintre csökken, majd rövidesen az illető visszaalszik. Azonban az elalvást követően a garatizom ismét elernyed, és ez az elalvás – garatszűkület - megnövekedett légzési erőkifejtés - felébredés ciklus újra és újra lejátszódik az éjszaka folyamán, megzavarva az alvást óránként néhány tucat, teljes éjszakai alvásunk alatt akár több száz alkalommal is. Mivel ezek az ébrenlétek általában olyan rövidek, hogy reggelre nem marad emlék róluk, a beteg nem tudja, hogy éjszaka fullad, és percenként csak alig néhány sikeres légvétele van, továbbá hogy ez az ördögi kör folyamatosan ismétlődik az egész éjszaka során. Az alvása ezért nem pihentető, reggel fejfájással ébredhet. Az egész éjszakás levegőért való küzdelemtől az ébredést követően magasabb lehet a vérnyomása, ami a nap folyamán lassan normalizálódik. Napközben aluszékonyság gyötri, csökkent a koncentrálóképessége, érzékenyebb az őt érő hatásokra, és az elégtelen alvás miatt gyakran elalszik. Szerencsés esetben csak a TV előtt a fotelban, és nem a gépjármű vezetőülésében.
Az az illető tekinthető tehát alvási apnoés betegnek, aki ilyen jellegű akadályozott légzéssel, rövid ébredések sorozatával, és a napközbeni tünetekkel szembesül.

Mi okozza az obstruktív alvási apnoét?
A betegség kialakulásának fő oka, hogy a garatizom szükséges feszessége alvás alatt megszűnik, amit máig még ismeretlen okból kialakuló, idegrendszeri működészavar eredményez. Mivel a garat izmainak alvás közbeni ellazulása bizonyos mértékig mindenkiben tetten érhető, a legtöbb alvási apnoés betegnél további tényezők is szerepet játszanak a garat bezáródásában. Ezek között találjuk a normálisnál kisebb állkapcsot, a nagyméretű nyelvet, a duzzadt mandulát és a légút bejáratát részlegesen eltömítő szöveteket. Az alvási apnoé gyakran jelentkezik a túlsúlyos emberek körében, mivel a nyak zsírosabb szövetei befolyásolják a légút méretét és formáját. Néha a fenti körülmények közül egyszerre több is érinthet egy azon személyt.
Az alvási apnoé kevésbé gyakori a fiatal nők körében, ezért feltételezhető, hogy őket az eltérő szerkezetű garat és bizonyos női hormonok védik a betegség kialakulásától, bár későbbi életszakaszaikban, különösen a menstruáció elmaradása után, csökken ez a védettségük, és a betegség előfordulása közöttük is gyakoribb lesz.
A lefekvés előtt fogyasztott alkohol, altatók és nyugtatók szintén ernyesztik a szóban forgó garatizmokat, és növelhetik a légút elzáródásának kockázatát. Előfordulhat, hogy egyes alvási apnoés betegek rosszabbul alszanak altatók beszedése után, és ezek a tabletták kifejezetten veszélyesek is lehetnek rájuk nézve, mert csökkenthetik a légzőközpont érzékenységét az alacsony oxigénszintre. Ha kezelőorvosa altatót ír fel Önnek, mindenképpen tájékoztassa őt bármilyen potenciális alvási apnoés tünetéről!

Milyen típusai vannak az alvási apnoénak?
Az alvási apnoé során a garat többféleképpen záródhat el: a légút annyira beszűkülhet, hogy egyáltalán nem jut át rajta levegő (apnoé), vagy csak kissé enyhébb mértékben, némi levegőt átengedve, de több mint 50%-ban beszűkül (hypapnoé). Néhány beteg torkában a szűkület annyira kismértékű, hogy a megnövelt erőkifejtés segítségével a szervezet fenn tudja tartani a normális légzést, de ettől még az ébredések sorozata ugyanúgy jelentkezhet esetében (légzési erőkifejtéssel összefüggő ébredések, vagy felső légúti ellenállás szindróma). Bármelyik ezen események közül ugyanazt a hatást váltja ki: a pihentető alvás megszakad. A betegek többsége e garatelzáródás típusainak egyfajta keverékében szenved.

Honnan ismerhető fel az alvási apnoé?
Az alvási apnoé betegséget az alábbi, azonnal és rövid távon jelentkező tünetek kísérik:

     Éjszakai tünetek:
     • Hangos, rendszeresen, minden alvásnál jelentkező horkolás
     • Megfigyelt légzéskimaradás
     • Horkantás, légszomj
     • Nyugtalan, csapkodó, küzdelmes alvás
     • Többszöri, alvás során előforduló pisilés

     Nappali tünetek:
     • Reggeli, ébredést követő fejfájás
     • Nappali aluszékonyság
     • Csökkent koncentrációs képesség
     • Ingerlékenység
     • Rendszeres tevékenységek közbeni elalvás

A kezeletlen alvási apnoé tartós fennállásának következményei:

     • Magas vérnyomás (akár terápiarezisztens)
     • Szívinfarktus
     • 2-es típusú cukorbetegség
     • Szívelégtelenség
     • szívritmuszavar (arrythmia)
     • Stroke (szélütés)
     • Elbutulás (demencia)

Az alvási apnoé okozta tünetek általában fokozatosan jelentkeznek, és hosszú évek leforgása alatt teljesednek ki, ezért előfordulhat, hogy a beteg nem kapcsolja össze a tüneteket az alvási apnoéval. Legtöbb esetben e betegek a tüneteket kívülről átélő hálótársaik unszolására fordulnak orvoshoz, vagy a betegség hosszú távú tünetei válnak számukra elviselhetetlenné, mint például a magas vérnyomás, a szívelégtelenségek, a szívroham és az agyvérzés.

A legjellemzőbb megfigyelhető tünet a hangos, szakadozó, horkantással együtt jelentkező horkolás. Ezért ha Ön hangosan horkol majdnem minden éjjel, tanácsos felkeresnie háziorvosát, aki beutalhatja egy alvászavar-központba kivizsgálásra. Szerencsére az alvásszakértők manapság már sikerrel diagnosztizálják és kezelik ezeket az alvás közben jelentkező légzési rendellenességeket. A megfelelő kezelés megelőzheti, vagy visszafordíthatja az alvási apnoé potenciálisan veszélyes következményeit.
Keresse fel az önhöz legközelebbi alvás egészségügyi központot itt !

Mi történik, ha az alvási apnoém kezeletlenül marad?
((Az OSAS hosszú távú következményei)

Hogyan diagnosztizálható az alvási apnoé?
Az alvási apnoé betegséget alvásszakértő orvosok diagnosztizálják műszeres alvásvizsgálatokkal. A vizsgálatokat alvásdiagnosztikai központokban végzik, ahol a szűrővizsgálatokat, a terápiás kezeléseket és a kontrollvizsgálatokat is elvégzik. Léteznek otthon is elvégezhető vizsgálatok, de ezek a szűrésre és a kontroll vizsgálatokra korlátozódnak. Az OSAS diagnosztikájáról itt olvashat bővebben

Milyen terápiája létezik az alvási apnoénak?
Az alvási apnoé elsődlegesen alkalmazott terápiája a légúti nyomás terápia, amit egy lélegeztetőgéphez hasonló, úgynevezett CPAP készülékkel látnak el. A készülék enyhe nyomást állít elő, ami egy orrmaszkon keresztül az elernyedt garatot kisínezi, megtámasztja, ezért az nem záródik el. A terápiáról itt olvashat bővebben.