Koronavírus-járvány – Meglepően hatékony a nem invazív lélegeztetés (NIV) 1. rész

A koronavírus-fertőzés súlyos eseteiben a betegek jelentős részénél alakul ki komolyabb beavatkozást igénylő akut légzési elégtelenség. Ennek kezelése kezdetben korai intubációt és gépi lélegeztetést jelentett. Egyre több bizonyíték utal azonban arra, hogy a nem invazív lélegeztési (NIV) technikáknak jelentősebb és pozitívabb szerepe lehet, mint ahogy azt a kutatók először gondolták.

 

A NIV két formája a CPAP (pozitív légúti nyomás) és a BiPAP (kétfázisú pozitív légúti nyomás). A nem invazív lélegeztetési terápiák egy jól illeszkedő maszkon, vagy az egész fejet borító sisakon keresztül juttatnak magasabb áramlású, oxigénnel dúsított levegőt a légutakba, és így segítenek a betegnek mélyebben lélegezni. Bárimlyen, a légutakba helyezett eszköz nélkül képesek javítani az oxigénszintet, és az így kezelt betegek intenzív osztályos megfigyelés sem feltétlenül szükséges. Csak eszméleténél lévő, önállóan légzést indítani tudó, légútait nyitva tartani képes betegeknél használható. Egyszerűbb esetben a CPAP az elsőként választandó módszer, míg krónikus légszőszervi betegségek társulása esetén jön szóba a BiPAP-terápia. A szakemberek jelenlegi álláspontja szerint a NIV megfelelő, áthidaló kiegészítő lehet a betegség korai szakaszában - meggátolhatja az intubáció és gépi lélegeztetés szükségességét.

 

Az első, Kínából származó beszámolók alapján a korai intubáció és a gépi lélegeztetés volt az előnyben részesítendő az egyéb légzéstámogató eszközökkel szemben, azonban a rendelkezésre álló lélegeztetőgépek száma nem állt arányban a hirtelen beáramló betegtömeggel szemben, illetve a gépi lélegeztetésről sem volt sokszor sikeres a betegek leszoktatása. A probléma megoldása és a betegség jobb megismerése további kezelési lehetőségek felé mutatott irányt. A járvánnyal kétségbeesetten küzdő Olaszországban próbálták ki először a betegség kezelésében a CPAP-terápiát, és a kezdetben feltételezettnél jóval nagyobb potenciált láttak benne. Továbbfejlesztésével jelenleg egyre több bizonyíték mutat arra, hogy segítségével a betegség korai fázisában megelőzhető az állapotromlás és a gépi lélegeztetés is elkerülhető. 

 

Az újabb, Olaszországból származó tapasztalatok szerint azonban a NIV nem elegendő az összes súlyos állapotú COVID-19-beteg kezelésére.  Az esetek egy részében, bár átmenetileg javította az oxigenizációt és a légzést, a betegség természetes lefolyását nem változtatta meg, és végül nem váltotta ki az intubációt és a gépi lélegeztetést. Ugyanakkor eredményes lehet a gépi lélegeztetés megszűntetése után, a normális légzés visszatértéig. A járvány első hullámának betegeinél tapasztalták, hogy az esetek mintegy felében az elért állapotjavulás, gépi lélegeztetés sikeres megszűntetése után visszaesés jelentkezett, és ismételt intubációra volt szükség. Az ilyen helyzetekben a fertőzés utáni extrém fáradékonyság jelenti a kihívást, és a nem invazív technikák áthidaló megoldást jelenthetnek a légzést támogató szerepük miatt.